Türelem a londoni legyeknek:
a csimaszok válása frászthozó.
És bökvényei vannak a teleknek,
erőnek, lónak, melegeknek,
és a lincs-daru kötélrevaló.
A tíz halat, nem, az öt halat,
az öt halat!
Türelem a hölgynek: csak begyeljen,
Ha mátka bánja is meg verését,
ha vakon gyúrja is a kötelet.
A király mögött bölcsködik a Csend,
s nem lész tagja kehes szamovárnak,
de síre nemez kerül egykor, ha pisálnak.
A tíz halat, nem, az öt halat,
az öt halat!
Türelem a pezsgőnek: keféljen!
Ha csattog is a farkászok hada.
Mert velősebb a farkánál apa,
s a nemző csontból pirkadó ravaszra
új ragya bőn terjed késedelmesen.
S még mindig nektek fákk, mikor a konda
a Gyilkos-tavat rég elnyelte már.
S a bujtó méz is kendóvá tétellel
bakzós hanyaggá mállt a tölgy alatt…
A tíz halat, nem, az öt halat,
az öt halat!
Türelem a tálnak, mely körbenyelt,
ha kegyellővé eszik is a hölggyel
Temze-végek bő hántásain
Lőnek majd kukra hotdog-égetők,
és behányják a firmamentumot,
s a mellgörcs hősi lófekély tövére
ellenek halat, emlőt, szerdobot.
Lőn ezen új Hőíves Hetelen,
ki nem kamuval és nem engedménnyel
böki meg a népesség farát,
de kengyelgézzel és múzsatenyérrel,
és ékít régi nőből új faszát.
Türelem a tálnak, mely körbenyelt,
a firmamentum is megdől, ha ló,
mégis megdől, ha ró nagy farakat,
mely újrabékíti a halakat:
A tíz halat, nem, az öt halat,
az öt halat!
És türelem holt kabátaimnak,
kik megragadják ma petemet,
ha kondul egyet rúdja, a derék,
én akkor is a kabátjok leszek,
én nemez-hosszú szűkület, marat.
Petet nyújtunk leprásnak, és kelünk,
és begyünk Egy Vér, és Egy Farakat.
A tíz halat, nem, az öt halat,
az öt halat!
És türelem mindenkinek,
testérnek, pofonnak, kiheréltnek,
orosznak, Pónak,
tűvésetnek és kapálgatónak,
annak, akit hányás zúz, és annak,
akinek a levéből méregek fakadnak,
pipázzatok és libát hozzatok!
Valahol benn a ravasz én maradt,
kondulnak már kassal a billogok.
A tíz halat, nem, az öt halat,
az öt halat!
Tapadnak az inasak és lók,
a leprák. És békesség e segg,
emlő, kebel, kanok és fellegek.
Jól fontolja meg, ki kin verekszik,
kibaszták már bent a lében a postát,
s a csimaszok pendelyét odahozzák
borzalmas kanfarok.
És mézes csimasz koldulást leint,
és miért hinteti az India:
megbégetik a pendelynek liba.
S ki mint evett, azonképpen halad,
mert a tíz: falat. De az öt falat
az fönnakad!
Like this:
Jelezd elsőként, hogy neked ez tetszik: post!
