tornadresszt a balettórára, ami tkp. egy régi úszódressz, de ez mellékszál. Így viszont rémesen látszottak az úszógumik a derekamon. Jótündér, nem lehetne, hogy holnap már ne legyenek ott? Az egyensúly-érzékem még mindig erős kívánnivalókat hagy maga után, a hajlékonyságom se a régi, a tartásban elkövetett hibák viszont még mindig a régiek: elejtem a karom, nem húzom be a seggem fenekem, belső talpélen állok,aminek következtében az egész állás elkúródik a francba, és kezdhetem elölről a koncentrálást. És eközben mosolyogni kell, hogy úgy tűnjön, hogy csupa kecs és báj vagyunk. Már amennyire egy zsiráf (hosszú lábak, nagy has, hosszú nyak) kecses lehet.
balett my love kategória bejegyzései
régen nem izzadtam ennyire
mint a mai napi balettórán. Ha a zember szabályosan (vagy a lehetőségekhez képest szabályosan) végzi a gyakorlatokat, akkor nagyon nehezek, főleg, mikor egy lábon lábujjhegyen kell állni hosszú másodpercekig, a lábam nem nagyon bírja a súlyomat, na. Ma már ugrándoztunk is (balettül ezt sasszénak hívják), és én igyekeztem kímélően ugrándozni, hogy a térdem nehogy megint szarrá menjen, mint legutóbb a Retyezátban, amikor is úgy kellett lejönni a Bucura-tótól, hogy az egyik lábamra nem tudtam ráállni, és könnyítésként esett az eső.
Like this:
a balettórák
lassan elkezdtek keményedni. Most már az első tíz perc után teljesen le vagyok izzadva. Pedig a csütörtöki órán nem erősítünk, csak a szombatin; csütörtökön csak rúdgyakorlatok, középgyakorlatok (amikor a zember nem használja a rudat) és nyújtás van. Szombaton mindehez jön még egy adag erősítés is: hasizom, combizom, hátizom. Ezt kellene minden nap fél órában megcsinálni. Már ti. az erősítést és a nyújtást. Mert a combomról szinte teljes egészében lement a maradék háj, de a hasamon és a farpofáimon levő úszógumik és egyéb hájak meg sem hajlandók mozdulni.
a mai balettórán
az volt a jó dolog, hogy szinte meg tudom csinálni mind a két első spárgát. Az egyensúlyérzékem is kezd (mintha kezdene) helyrejönni, pedig azt gondoltam, hogy sohasem lesz a régi*.
A rossz az volt, hogy begörcsölt a bal talpam, és úgy maradt.
* Egyszer kaptam egy akkora pofont, hogy valami történt a hallócsontocskáimmal. Azóta az egyensúlyérzékem nem a régi.
a mai balettórán
ugrálni kellett (kicsit), aminek sem a beteg, sem az egészséges térdem nem örült. Emellett a héten vettem lóbalzsamot, ami arra jó, hogy bemelegítse az izmokat, de azt hiszem, túlzásba vittem a kenekedést, mert az órán végig szabályszerűen égett a bőröm, ami csak tetézte a kifordított térdből, megfeszített csípőből és beszorított hasból álló görcsölés felejthetetlen élményét.
megint balettre
megyek, így, fájós lábbal és kézzel, egy hős vagyok. Úgy várom ezt a másfél óra kikapcsolódást, mert ilyenkor nincs semmi, csak a testem, a mozdulatok minél tökéletesebb megvalósítása, a zene és én.
Like this:
a második balettórán
elkezdtünk edzeni az izmokra (ha valaki ismeri a callaneticset, na, olyan), meg nyújtani. a műtött térdem nem örült a dolgoknak. ma igazi balett-style ruhában voltam: hosszú harisnya, dressz, szürke szoknyácskás blúz (Lili, azt hiszem, a tied volt), és az új szerelmem, a balettcipő. szinte abban aludtam.
A gyakorlatok egyszerűek, de szabályosan végrehajtani nagyon nehéz őket. Úgy kell leguggolni, hogy közben a seggizmok meg vannak feszítve, és a belső talpél nem érhet a füldhöz, a lapockáim le vannak szorítva, és figyelek arra, hogy ne lógjon a könyököm. Egy adott pillanatban olyan erősen koncentráltam, hogy belefájdult a fejem. Sokba kerülnek a légies mozdulatok.
az első balettórám
olyan volt, mint amire számítottam. Én voltam a legkövérebb, és nem volt egy férfi sem, az oktatón kívül. Itthon nincs egész-alakos tükröm, az ablaküvegben szoktam leellenőrizni, hogy nem rontottam-e el valamit az öltözködésen. Itt meg ugye cicanadrágban, feszülős pólóban minden kis testi hibát látni lehet, brrr, ez azért rossz érzés a sok tizenéves leánka között.
Először megtanultunk állni, majd a karunkat emelgettük, és a lábunkkal kis köröket írtunk le a padlón. Tudtam, hogy ez nagyon fárasztó, mert vanna emlékeim kiskoromból, de így, punnyadt izmokkal még nehezebb. Főleg úgy, hogy a combom összenőtt a szülés után, és így lehetetlen beállni a pozíciókba.
A végére a kisujjam vége is reszketett, de jó volt, nem az a fajta erőfeszítés, mint egy edzőteremben, vagy futás közben, amit nem szeretek, hanem olyan kellemes. Azt hiszem, szeretni fogom.
