agnosztikus dialógusok 10.

- Megvan a borotva!

- Hol volt?

- A ceruzás szatyorban.

- Biztos nem én tettem oda.

- Én nem vádoltalak soha.

- De, már fél éve azzal vádolsz, hogy én tettem el. Mondtammondtammondtam, hogy nem én tettem el?!

- Ámbár az az igazság, hogy a tied, amit eddig használtam, mintha jobb lenne.

- Szó sem lehet róla. Nem adom neked.

agnosztikus dialógusok 5.

- Miért van ezen a hálózsák egyik oldalán három patent, mikor csak kettőt lehet bekapcsolni? Lusta voltál felvarrni a többit?

- Már kétszer elmagyaráztam.

- És igen, elfelejtettem.

- Megint el fogod felejteni.

- Igen, de engem most pont érdekel.

- Mert eredetileg úgy terveztem, hogy lesz benne még egy réteg, de félúton abbahagytam, mert lusta voltam felvarrni a patentokat.

agnosztikus dialógusok 4.

- Beírhatom azt a dialógust a patentokkal?

- Igen.

- Igen, mint igen, vagy igen, csak hagyjalak már békén?

- Nem kellene ilyen nüanszokkal foglalkoznod. Ki is írt az eredmény-etikáról, Max Weber? Ennek alapján csak az eredményt, az igent kellene nézned.

- Szerintem rajtunk kívül mindenki látja, hogy ezek a dialógusok milyen abszurdok.

- Hát valami jele kell legyen annak, hogy filozófiát végeztem, és te is azzal foglalkozol.

agnosztikus dialógusok 3.

- Ha valaki megkérdezné, hogy miért piros az asztal lába, a székpárna, a kislámpa, a gyertya, az ágytakaró, a gyújtó, a párnahuzat és a függöny, annak azt fogom mondani, hogy azért, mert vettem egy külső merevlemezt, az piros, és találtatni akarom.

- Á, mondd inkább, hogy mától kommunisták vagyunk.