mitologia blogus

Akkoriban, amikor Európa már puszta volt, mocsaras és kietlen, mert elmentek a rómaiak, maguk mögött hagyva a sok eldobált csipszes zacskót, használt óvszert és kólásdobozt, és amikor a germánok még nem a kultúrájukról és tisztaságukról voltak híresek, szóval nagyon rég, a sok germán törzsecske közé beóvatoskodott egy kis törzs. Rokonságát a longobárdokkal, szkurtobárdokkal, welszibárdokkal, szvévekkel, belgikuszokkal, markomannokkal (akiktől MarkóBéla is származik, mert a legendával ellentétben nem örmény, hanem germán), keltikuszokkal, fikuszokkal, pisztonokkal, vandálokkal, aeriuszokkal, gótokkal, szkitonokkal, pitonokkal, polákuszokkal, fallikuszokkal együtt a nagy szent Thor főbejáratig vezette vissza, merthogy Thor nagybátyja Thot volt, aki kitalálta az idők kezdetén az ábécét, hogy legyen még több baja az emberiségnek, és jót röhögött a markába. Ez a Thot nemzette a bé betű által Ludmillát, aki a késői germán mondakincsben Szophia helyét vette át (az ő szobrát rabolták el a germánok, amikor göröghonban jártak, mert a szobor haja sárgára volt festve, és azt hitték, hogy a rokonuk), és Ludmillával együtt testileg bűnve esve nemzette az első embert, Nagy Szent Gráfot, akitől ez a kis törzs, a grafomannok származnak.

Ez a Nagy Szent Gráf nagyon okos ember volt. Mindenkinek fejből tudta a születésnapját, és kis ajándékbigyuszokat küldözgetett mindenkinek ebből kifolyólagosan. Azt is tudta, hogy melyik isten (a germánoknak ugye rengeteg van, nem beszélve a menet közben begyűjtöttekről) hányas sarut visel, hogy melyik kovács vesztegette meg Thort, hogy ő gyárthassa a villámait, és hol vannak a szélautomaták, amelyekkel vihart csinál (ezeket később Don Quijote felfedezte, ezért Thor Sancho Panzával verte meg). Nagy Szent Gráf vitéz is volt, de csak a racionalitás határain belül, amint sikerült feleséget rabolnia magának (Antonius Petrus Blogicus lányát, Blogrippinát), visszavonult főhadiszállására, amiről senki nem tudta, hol van, időnként még ő maga is elfelejtette, és megalapította a grafomann-blogikusz nemzetséget, és egyenes arányban szaporodó fiúörököseit júzernek, a lányokat pedig passzwördnek nevezte el. Később ismét feltámadt benne a vágy, hogy főhadiszállását elhagyja, és elhagyás közben az út szélés egy bájos, karcsú, leomló hajú lányt talált, akit gyorsan elrabolt magának, és akivel sok-sok kommentet nemzett. Blogrippina megsértődött ezen az aljas, övön aluli támadáson, és eltiltotta a júzerektől a kommenteket. Csak az ő külön engedélyével láthatták egymást. A tényleges identitását azonban minden júzer, passzwörd és komment titokban tartotta; a figyelem elterelése végett templomos lovagoknak nevezték magukat, hogy ne tűnjenek fel a sötét középkorban magas műveltségükkel.
Minden templomos lovag lova páncélt viselt, ez volt a monitor, hogy a lovagok menet közben se unatkozzanak, amíg megérkeznek a Szentföldre kirabolni Salamon templomát (amit már előttük mindenki kirabolt, de persze ők ezt nem tudták, bár a frigyládát senki nem találta meg). Minden ló sisakjában egy webkamera volt elrejtve, így a lovagok akkor is láthatták egymást, amikor szabad szemmel nem. Mikor megérkeztek a Szentföldre, ugye, hogy kirabolják Salamon templomát, ami már régen nem létezett, rájöttek, hogy a frigyládában található Szent Grál tkp. egy nagy teljesítményű szerver, amin keresztül megszerezhetik a világuralmat. És meg is szerezték.

Telt-múlt az idő, és a leszármazottak annyira elszaporodtak, hogy a római birodalom maradványában megmaradt főhivatalnokok, a keresőszoftverek (akiket a köznyelv pápáknak és királyoknak hívott) már nem tudták őket számon tartani. A keresőszoftverek főtanácsnoka nagyszerű ötlettel állt elő abban a pillanatban, amikor az irányítás már végképp kicsúszott a kezükből:
- A templomosokat el kell pusztítani.
Felbéreltek egy különösen hatékony és formatervezett keresőszoftvert (a történelemkönyvek Szép Fülöpként ismerik), aki mindenhonnak begyőjtötte az adatokat, és megtalálta helyes jelszót, amivel a templomos lovagok internetkapcsolatát teljesen el lehet puszítani. Sok évnyi ip-cím-keresés után megtalálta a Szent Grál ip-címét, feltörte a jelszót, és beírta a pusztító erejű varázsmondatot:
- Turmix szerver! Vírus loaded!
Lett is ám nagy kavarodás! Aki nem tudott elmenekülni, azt menthetetlenül megfertőzték és lekaszabolták. A nagy grafomann-blogikusz-nemzedék nagyjait sorra kitörölték az egologoról, a web-caféról és a clujblogrollról. Kő kövön nem maradt.
De maradt egy maroknyi grafomann-blogikusz, aki túlélte a nagy vészt. Akik a tudást évszázadokon keresztül rejtegették, és csak az utolsó időkben, a világvégén álltak elő vele. Megtalálhatjátok őket minden virtuális kocsmában, a szájdbárokban. Merthogy a világvégének ez az egyik ismertetőjele, mint ahogy a nagy grafomann-blogikusz-nemzedék egyik igen jeles tagja, Grafikusz megírta a blogjában anno. Talán még a Szent Grált is újra lehet majd indítani. Akkor aztán tényleg beköszönt az aranykor.
De vigyázzatok, a keresőszoftverek most is lesben állnak, hogy ledobhassák rátok az atombombát.

aaa

színes szürreáliák – kék

kék a blues

blúza kék

elforog a tankerék

kék a táj

tálra nép!

csók a szájra, májra lép

kék a punk

fánkra baj

megfertőzött macskajaj

kék az ágy

lágy tavaly

uccu, haj, malacka-raj

kék az ég

végre sok

tengermélyi nárcisok

kék a szám

szádra csók

rúzscsináló pamacsok

kék a vágy

vágya kék

kékrehulló váladék

szürreália színei
vanek úr
vanek úr versei
a butuska kutyuska versei
begyedem gomolyan

tatou és jean paul

reggel

reggel a cici ébreszt,

alszom, odasettenkedik,

belebámul nagy fekete-kék szemével az arcomba

és közli: nyáuuuu! (így, felszólító módban)

ami azt jelenti: le akarok menni! most!

a másodikon lakom, egyedül nem tud lemenni,

ez hajnalban szokott eszébe jutni,

ma fél hatkor,

kicsit ideges vagyok olyankor,

mert addig pofázik, amíg megsajnálom,

hja, a jó szivem!

úgysem hagy aludni addíg, amíg le nem viszem,

viszem magammal a kispárnát, hogy arra üljek,

a kávét, amit már nem hányok ki,

van, aki gyereket tart, van, aki cicit

így viszont minden nap látom a napfelkeltét,

nem tudom, van-e ennek bármi értelme,

kell-e legyen,

csak napfelkeltét nézni nagyon filozófikus dolog,

nem mintha ez bármit is jelentene.

tanulság (kötelező módon levonandó):

aki másnak vermet ás, aranyat lel,

ki korán kel, beleesik.

Vanek úr ma nemigen kúr

Vanek úr mostanában

nemigen cool,

néhanapján szép lányokat,

csúnya asszonyokat kúr,

mellékfoglalkozásként,

melléfogásként,

melle fogásonként

nem túl drága,

Vanek úr bízik, hátha

nem éri el a nátha,

bárha lenne neki is sármja,

kánya bánja, ha

sok asszony, lány és köztes

ölébe hajthatja őszes

fáradt fejét ez úr,

s lesz belőle sok arany és azúr

csillogás, amikor szembe-

vágnak ököllel, mellbe-

rúgnak erővel,

ó, Vanek úr, van-e kur-

va nagy türelme, kénye-kedve,

tűrni sok asszonyi, lányi és köztes

szeszélyt, veszélyt, beszélyt, kedélyt?

Ó, én csak nyalnék untalan,

tele szájjal beszélni hasztalan,

verselni közben szertelen

úrként heverni úttalan

delnői tájakon, édes,

hódítanám meg méhes

világod, ó, zümzüm, ó, tamtam,

közhelyek lerágott csonkja

szemöldököd dúsan kibontja,

szemed az én szemem rontja,

fonja, dúlja, tudja, de durva

e helyzet.

Ön számára semmit sem nemzett,

Vanek úr, hiába kajla

nagy fülével mellem betakarja,

fül-sármból mára elég volt,

farkincája sem élő, csak holt,

vad ostorcsapkodás nem lészen méhemben máma,

ha jőni kell, és jőni fog, inkább a láma,

melynek szeme sötétkék,

benne járnak táncot a lepkék,

ó, Vanek úr, ne teperjen,

haza menjen, ne heverjen

itt forrázott orral,

csókkal, bottal, foggal-

körömmel ne kapaszkodjon belém,

kiáltok, azonnal jön a Bélám,

csendesen seperjen el haza,

vágyai közt asszonya tompora,

engem vár a dáma-láma

bája, tája, kéje, vére,

viszlát, Vanek úr, mára.

Vanek úr lógó orral

ballag az utcán gonddal

számolva minden második

macskakövet, mikor eszébe ötlik

zseni csini-vini ötlet

(én ötlök, te ötlesz, ő öt lett)

tankra kapva vágya-marta

szegény Vanek úr -

aki ma nemigen kúr

(szerzői jogunkból így adódott

megfosztani Vanek úrtól e kokott

dús bájait) -

lánctalpait a tanknak

a ház felé irányítja, s az ablak

üvegszemén át bedurr,

láma, kokott szanaszét hull,

ma megmutatta nekik piszkosul,

ki az úr. Vanek úr!

Vanek úr, a búr

Vanek úr, a búr,

nők körül csellengő,

merengő, szellentő,

füllentő, felmentő

vágya egy emlő,

vagy kettő,

ó, a nő, ha megnő,

csuda egy pempő,

csengő, zengő, rezgő

hája, mája, szája,

tokája, bokája, vaginája,

ebben a sorrendben

nem megvetendő.

Vanek úr tehát

rávette magát,

Rózához ballagott,

aki nem amolyan

láma-majmoló kokott,

mint a másik, akit

a tank ágyújával komolyan

miszlikbe aprít

(de ez egy másik versben

már elbeszélve lett,

csak nem hexameterben),

Róza póza

oly kényelmes,

terjedelmes, engedelmes,

Vanek úr szerelmes

e pillanatban Rózába,

mint egy kis karcsú rózsába,

ó, őt nem éri el a zsába,

Sába bája Róza szája

míg Róza hozza

a kéjt.

A fekélyt, melyet Vanek úr

önérzete odatúl

(a másik versben) kapott,

Róza, e bájos kopott kokott

kikezelte, szedte-vette-teremtette,

magába temette

Vanek úr apró,

ámbár annál fürgébb ondó-

termelő és kibocsátó

eszközét,

balközép felé tartó,

ingó-bingó, nem oly frankó,

de azért még szuperáló

gyönyörlécét Vanek úr

Rózában feledte,

ejnye-bejnye,

hogy megy így haza Vanek úr,

farkatlanul?

Vanek úr verse

kiegyensúlyozatlan ritmusban

Vanek úr kérésére / írom e méla verset

Ódai csend bélésébe / varrom a béna keblet.

Vanek, a múzsa rúzsa, / szája lírai permet,

Vanek, te hős, te bátor, / ó, hogy dallani merlek.

Cimbalom peng ezerrel, / trombita harsog újra,

Hirdeti, zengi fennen / Vanek úr múzsa csókja

Homlokomon e hősi, / bátor bús elme bája,

Fedezékbe menekülj! / Jön Vanek úr hűs hája.

Ódai lírai rend / hirdeti fennen e bátrat,

Vanek a nős szerepében / feszíthet mellet és lábat.

Rózai próza e dal, / Vanek úr benne a hőske,

Róza, ha kimerül, ó, / jön majd a bögyös, a Böske.

Tisztelgünk előtted, ó, /  Vanek úr, hősök hőse,

Emeljen kalapot jó / vérednek buzgó őse.

A butuska kutyuska versei

1. amikor nagy leszek

Elhatároztam, hogy holnaptól
híres leszek
és megjelenek cédén és kazettán
és szerepelni fogok egy filmben
és megjelenek dévédén
és én leszek a csáknorisz és a deníró és a jekkbáuer
és a malkovics is én leszek
és én leszek a veszedemes viszonyok

és akkor gazdag leszek
és lesz három porshém egy piros, és fekete és egy türkíz virágokkal
és mehetsz az autómmal, ha akarsz
és a sofőrömet is kölcsibe adom

és akkor lesz egy házam görögországban
és egy nyaralóm az antillákon, bárhol is van ez
és egy lakásom new yorkban
és egyszerre fogok mindegyikben lakni

és akkor énekes leszek
és alt hangom lesz
és bluest meg countryt fogok énekelni
és vokál is lesz benne és hammond-orgona és bendzsó

és akkor író leszek
és a könyvem ott lesz a polcokon
és mindenki ismer majd az utcán
és utánam fordulnak majd a pasik, hogy „te tudtad, hogy ez…?”
és akkor mosolygok magamban és továbbmegyek

és akkor könyvtáros leszek
és egész nap olvasok majd mert az lesz a dolgom
és senki sem figyelmeztet majd, hogy munkaidőben olvasok
és mindenki engem kérdez majd
és én mindegyik könyvnek tudom majd a helyét

és akkor egyetemi tanár leszek
és minden órámra készülök majd
és néhányan alusznak majd az óráimon
és néhányam a pad alatt újságot olvasnak, vagy könyvet
és ketten figyelnek majd arra, amit mondok egy stréber
és egy nem

és akkor elárusító leszek egy mekdonáldszban
és minden nap bigmeket eszek majd
és még több bigmeket amíg majd rá sem bírok nézni
és én majd mindenkire mosolygok igaziból, nem csak úgy

és akkor politikus leszek
és mindenkinek megmondom a tutit
és érteni fogom a gazdaság működését úgy magamtól mert én leszek a gazdaság
és mindenki gyűlöl majd a hátam mögött
és a szemembe meg hízelegnek
és acélos tekintettel nézek le majd a plakátokról

és akkor nyugdíjas leszek
és máról holnapra elfelejtem, hogy kell a mobiltelefont bekapcsolni
és az unokám mindig siet majd
és semmire sem lesz türelme
és én butának és csúnyának fogom érezni magam
és elhatározom, hogy felvarratom a ráncaim,
és a bőrgyógyász azt mondja majd, hogy túl késő
és a belgyógyász azt mondja majd, hogy túl késő
és a nőgyógyász azt mondja majd, hogy túl késő

és akkor halott leszek.
Nem, nem kérek emléktáblát.
Temetést sem, csak hamvasztást.
Tegyétek fel az urnát a szekrény tetejére, ott jó meleg van.

2. a bigmekekről és a faluról, ahol élek

Mikor senki nincs itthon csak én
megveszek egy üveg bort estére
hogy nyugodtam sajnálhassam magam
persze nem mindig fogy el de gyakran
a bortól kellemesen elzsongulok
nem nem leszek részeg csak olyan zizi
ilyenkor többet sírok és őszintébben
mert eszembe jutnak a dolgok
és józanon lehetetlen a dolgokra gondolni
mikor egyedül vagyok
csak spagettit eszek
mert nálunk nem lehet bigmeket kapni
szeretném ha itt is nyílna egy mekdonáldsz
más kocsmába jár én mekdonáldszba járnék
mert szeretem a bigmeket
(de ezt már írtam)
és a forgó foteleket és a filinget
mert mikor szegények voltunk
és minden osztálytársam a mekdonáldszba járt
nekem nem volt pénzem rá
és most olyan jó érzés hogy van
az első megspórolt pénzemből
egy leárzott Johnny Cash kazettát vettem
mert mikor én gyerek voltam
nekem nem adtak zsebpénzt
ezt is véletlenül spóroltam meg
mert valamit nem kellett a bentlakásban befizetni
és azt hazudtam az anyámnak hogy be kellett
és egy farmerom volt amivel kijártam az évet
és irigyeltem azokat akiknek több volt
egyszer meggyőztem az anyámat
hogy vegyen nekem egy fehér farmert
akkor én voltam a gájner a suliban
de a fehér farmertől sem lett pasim pedig
ez volt a cél
mikor beülök a mekdonáldszba
nagynak érzem magam hogy rendelhetek
és ha teljes menüt rendelek is akkor is ki tudom fizetni
este mikor bort iszom arra gondolok
milyen jó volna most egy bigmek
majonéz van benne hagyma és saláta
de mivel itt nincs mekdonáldsz ezért
spagettit eszem reggelire ebédre és vacsorára
magamra lusta vagyok főzni valami komolyabb dolgot
mert mikor egyedül vagyok
lusta vagyok begyújtani a hálószobába
mert nálam még fával fűtenek
mármint én fűtök és ő fűt mikor itthon van de ez ritka
és cserépkályhával és reggelente ki kell vinni a hamut
és a macska a kályha tetején alszik
és mikor megunja leugrik egyenest a lábamra
higgyétek el nem kellemes érzés mikor
egy ötkilós macska rádugrik félálomban
a félálom legjobb részénél mikor mindenki szeret
és épp a szeretkezés kellős közepén vagy
egy pasival akiről
mindig csak álmodtál
és falun ha nem vigyázol elégeted a kezed
és ha nem vigyázol megcsípnek a kacsák
vagy megharap a kutya
aztán adhatják a tetanuszt
veszélyes ám falun élni
a tegnap vettem valami bolognai szószt
véletlenül volt az üzletben és lecsaptam rá
van benne hagyma
ma azzal eszem a spagettit
pedig nem szeretem ha paradicsomos
de ha hagymás igen
és utána iszom még egy pohár bort
utána megnézem a nagy kékséget
vagy valami más filmet
és lefekszem és alszom egyedül a kanapén.

3. családi kép

miközben tegnap blogot írtam
bent felejtettem a spagettit a mikróban
szétégett naná
hülye vagy vazze – mondta habakuk
na mert te soha nem felejtesz el semmit – mondtam én
így beszélgettünk
aztán bekapcsoltuk a tévét
mi a kispolgárok
amiben csak hülye farok politikusok voltak
és hülye farokságokról beszéltek
de minket érdekelnek a hülye farokságok
mert mi értelmiségiek vagyunk
így a híradót néztük meg
de jobban tettük volna ha nem
mert csak pálffy volt benne
aki egy hülye farok
soha semmit nem tud normálisan végigmondani
a macskák ott aludtak az ölünkben
békés volt minden és kicsit unalmas
nem bánom ha a dolgok kicsit unalmasak
én sem vagyok a legizgalmasabb társaság
hozzám se lehet szólni napokig
főleg reggel mikor
álmos vagyok és legszivesebben
ki sem másznék az ágyból
olyankor ne szólj hozzám
mert megharaplak

4. a hajfestésről

Jesszusmária, hogy nézel ki – esett
seggre az apám, mikor először megfestettem.
Te akartad mindig, hogy szőke legyek – mondtam neki.
De nem ennyire – mondta ő.
Azóta volt lila (ez nem sikerült igazán),
vörös többféle árnyalatban,
egyszer piros is lett véletlenül,
néha meg olyan répaszínű,
nagyon ritkán szőke,
mostanában meg barna,
valahogy úgy van kedvem hozzá.
Mindig hosszú, göndör, vörös hajat szerettem volna,
zöld szemet és szeplőket, ehelyett
unalmas szőke és kék szem,
olyan snassz.
Egyszer tincsecskéket is tétettem bele,
az nagyon jó volt, csak
gyorsan lekopott, néha
szeretném feketére festeni,
olyan még nem volt, piros és kék
tincsekkel, tetejébe
kis napernyő,
és úgy fogok kinézni, mint
egy csupornyi előkelő fagylalt.

5. mikor egyedül vagyok

kissé kissé részeg vagyok ma este
olyan nehezen forgnak a számban a betűk
nézek, de nem sokat látok,

tegnap felhívott egy őrült ismerősöm telefonon
hullarészegen
az a szokása, hogy olyankor engem hív fel
és gyalázkodik a telefonba
persze mikor a felesége nincs otthon

gondoltam, ma én is felhívom
elküldöm az anyjába
vagy ilyesmi
de hülye szegény magától is
minek neki ezt még elmondani

egyszer már majdnem kirúgták
aztán megnősült, és sokáig nem ivott
aztán jött az árvíz, és kissé elmosta a házukat
azóta megint iszik
olyankor felhív és ordít a telefonba
hogy szarember vagyok
mikor meg találkozunk, meg van sértődve
pedig én nem vagyok, csak sajnálom,
mert őrült kissé,

mikor iszom, mindig az jut eszembe
hogy milyen könnyű volna egy üvegcseréppel,
egy kád vízben elintézni a dolgokat
ezért aztán ritkán iszom

mikor egyedül vagyok, megveszek egy üveg bort
valami száraz vöröset, murfatlart, vagy jidvei-t
cigarettázom sokat
és reggelre rekedt lesz a hangom
olyankor joplint énekelek hangosan
és willie nelsont, hank williams-et, és creedence-t
dú, dú, dú.

6. dada verse magáról

dada egy takonypóc
dada egy seprű
dada egy rajzszeg és
dada egy hajtű

dada egy basszameg
dada egy zsemle
dada egy maszk és
dada egy kelme

dada egy mákony
dada egy pompom
dada egy híd és
dada egy ponton

dada egy zseton
dada egy pálma
dada egy bumszli és
dada egy málna

dada egy zsakett
dada egy kaktuc
dada egy hoppá és
dada egy mumbuc

dada egy tál
dada egy holló
dada egy kagy és
dada egy nagy ló

dada egy merc
dada egy édesz
dada egy nerc és
dada te édesz

dada egy fátyol
dada egy fütty
dada egy csacska és
dada egy prütty

7. székely vers

Ó, a faszomba – sóhajt fel -
már megint csomagolni kell, most
raktam össze és szedtem szét, pólók
az aljára, rá a kabát,
neszeszer, fényképezőgép,
büdös zoknik a tetejére, mennyire
unja, kicsi ez a
hátizsák, kinőtte, negyven
liter nem elég a ruháinak, úgy
kell gyömöszölni, hogy
minden beférjen,
dada ebben nagymester, az apjától
tanulta, mert kirándulásnál
minden gramm számít, és az is, hova teszed,
dada csomagol,
belenyugszik, hogy nem
gyártanak akkora hátizsákot, mint
a nagyszekrény, és nem
olyan erős, hogy a
hátán elbírja, abba beleférne
minden ruhája,
ejsze.

8. a cici

két darabbal a cici vidám állat
ketten van
frakk és szerénke

egész nap jön-megy
ki-be
fel-le
dirr-durr
nyááá-úúúú

én mérgelődöm
mikor kitúrnak az ágyból
vagy mikor éjjel játszásiból megpofozzák az orrom
vagy mikor rámugranak a kályha tetejéről

a cici szemtelen állatok
el vannak kényeztetve
mikor erre gondolok
azt mondom magamnak:
te kényezetted el őket, pfujj
most meg ugrálhatsz utánuk
(ők meg rajtad)
mert persze habakuk sose
és ők se habakukot

a cici, mikor idejöttek
beleragadt az újságba
aztán leszarta az irodalmi jelent
megrágták TGM egyik könyvét
számtalan dobozt
a tegnap pedig a Foucault-inga borítóját

mikor mérges vagyok, kiabálok velük:
rossz cici, kis disznók, hess!
(olyankor csúnyán néznek)

9. a butuska kutyuska versei

nem gyerekversek ám
hanem vérkomolyak

és nem is kutyáról szólnak
hanem csak úgy mindenről
hajfestésről
és egyéb butuskaságokról

és néha van bennük nagybetű
és enjambement
és cici

de rím nincs
mert minek
ez itten nem petőfisándor!
de szójátékok is ritkán
mert a SZERZŐ (csupa nagybetűvel)
nem varródániel
és nem szólnak fekáliáról, csak néha
mert nem vagyunk nádaspéter
és érthetőek
mert von esterhaas nem itt alkot
és nem szólnak kollektív üldözésről és mániáról
pfujj wassalbert
és nincsen benne szinesztézia
se lila dalra kelt nyakkendő
mert tóthárpád definitively halott
és a rendes feltámadás még messze van
nekem ne trombitáljanak, mert harapok
és a montblanc csúcsára se mászunk
mert ott jég van, apa elmondta
és góg és magóg szines tintákkal álmodik
ezért itt nincsenek jelen

ez itt nem irodalom
ezek itt versek, ni
a butuska kutyuska versei

10. álmos délután jön

egész nap csak aludnék -
mondta dada, és rezignáltan
a másik oldalára fordult délután ötkor
mikor felébredt

kedd a szabadnapja, mikor
éppen nem kell adminisztratív
ügyeket intézni, amiket utál
de amik nem intéződnek el maguktól

dadának ma semmi hivatalos dolga nem volt
a vendégek elmentek reggel
tudósítani koszovóba
habakuk a gépével játszott egész nap
dada megebédelt
és lelkiismeretfordalás nélkül
lefeküdt aludni délután a két cici mellé
akiket szintén nem furdalt a lelkiismeret

dada olvasott kicsit, aztán
belealudt, felébredt,
megint aludt kicsit
megmérte a lázát, biztos, ami biztos, hátha van,
és – na, nézd már – volt
azon gondolkozott, hogy akkor hányjon, vagy mégse
de inkább sétálni ment

a boltba, mert egy ilyen alföldi faluban
ugyan hova is mehet a zember (a dada)
lehet választani a kocsma, a bolt,
a pisiszagú vasútállomás és a temető között
vett egy energiaitalt, megitta,
ettől kicsit beindult az agya,
de csak annyira, hogy megírja
ezt az újabb butuska kutyuska verset

11. vasalás

Dada ma vasalt,
sok inget, mert nemrég
egy turkálóban felfedezte,
hogy mostanában tetszenek neki az ingek,
ez olyan különleges esemény,
hogy nem kap magától szavakat,
az ing viszont olyan,
hogy vasalni kell, pfujj,
a vasalás olyan polgári,
gőz, józsefattila, ja, nem, az mosás,
dada a kegyelmeséknél lakik, de
nem engedhet meg magának vasalónénit,
csak gyilkos nénije van, aki
legyilkolássza a kacsáit,
(figyeltétek, itt is enjambement
van, mint a kispálban,)
most mi lesz? – sikít fel
dadában a dada -,
mi lesz a sok hippi cuccal?
de vizsgázni, drrrrágaszág,
ugye nem mehetünk batikolt
bárszonynadrágban, drrrágaszág,
najóvan – nyugszik bele a dada,
vasal, vasal, vasal,
a vasalódeszka nem elég magas, fáj a háta nekije,
nem a vasalódeszkának, annak aztán nem,
mert dada megy vizsgázni, kétszer, és lesz
nagy családi esemény, ahol feszíteni kell,
és a zanya büszke lesz és sokat fog beszélni és bájologni,
és utána fogadás, ahol
dada majd iszik sok pezsgőt,
mert ezért szereti a fogadásokat,
ezért kell tehát vasalni,
bár az olyan polgári szokás, pfujj,
dada lemegy polgárba. Ajaj.

12. a mohóság

ÍÍÍÍÍ, tegnap megjött a csomag,
volt benne három körömlakk,
egy piros, egy lila (tudod, most ez a divat) és egy fekete,
mivel dada a héten lemegy polgárba
(ahogyan ezt sajtóközleményben
már bejelentette a tévének, rádiónak és a blognak),
a fancy lookhoz a körömlakk is hozzátartozik, dada
amúgy is szereti a körömlakkot,
van neki barna, meggypiros, kék,
piros, lila, fekete,
más kencék is jöttek a csomagban,
ez amolyan csomagküldő szolgálat, igen,
dada tegnap este végig a kencékkel játszott,
nézte, szagolgatta, forgatta, tette-vette,
ugrált örömében,
ha a mohóság fájna, ordítanék – mondta habakuknak, aki
a gép előtt ült, és csak félfüllel figyelt,
miközben dada magyarázta neki a kencéket,
de nem baj, dadát nem zavarta a fél fül,
a fél fül is jobb, mint a cicik,
akik megszagolják, és azt mondják, pfujjj,
habakuk is kapott egy tusfürdőt,
te elhiszed ezt a sok reklámszart? – nézett föl
habakuk a gépből,
dehogy – válaszolta dada,
nem ez a lényeg, hanem ilyenkor örülök,
látom – mondta habakuk, és mosolygott,
az jó – mondta még,
dada magához ölelte a kencéket,
berakta őket maga mellé az ágyba
a plüssállatok és a cici mellé,
és elaludt.

13. reggeli fosás

hogy lehet egy vizsgát
ilyen kibaszott koránra rakni?
ki az az őrült, aki
nem tud éjjel aludni?
dadagya nem működik, csak tizenegyóra után
pedig itt azért nem ártana,
angolból vizsgázik,
éjjel nem aludt semmit,
reggel fosott kicsit,
ez amolyan vizsgafosás,
szarunk a vizsgára, hejj,
sógi jön, kiviszi trabanttal,
nem kell hozzá semmi, csak egy ceruza
és egy radír,
micsoda vizsga, amit ceruzával írnak?
ó, ezek az amerikaiak.

felvette a piros csíkos ingét, fekete
nadrág, mellény, pullóver (esetleg pulóver),
kikefélte a sároslettazújcipőjét,
kistáska, személyi, ceruza, radír rendben,
papírzsebkendő (könnyhullatás végett) rendben,
buxtárca rendben (ha mégis fizetni kell, bár ezt nem írták),
gyorsan tölt magának még egy kis kávét,
sminkel, de csak szerényen,
kis szájfény, púder, spirál,
és már indul is.

14. headlines

ó, muramisten
van baj elég
nem érdemes
hárítás
semmi nem változik
szitokszavak
bűnbakképzés
nem, nem vagyok áldozat
nem kérek sajnálatot
úgysem

15. elég jó

ó, na, ez nem is igaz,
merthogy én mindig
csak kibaszódom -
nyafogta magában dühösen dada
és a virtuális falat rugdosta,
merthogy a betegség
jelen esetben neve nátha
mindig akkor jön, amikor
sok minden egyéb fontos dolgot csinálna
hétfőtől ül az ágyban,
homloka láztól retkes,
közben pedig annyi de annyi
dolga lenne,
kellett volna menjen szoláriumba,
például,
hogy ne kapja offside-ba a tavasz,
és könyvtárba, hogy legyen még okosabb,
de most ez is elmaradt,
ült lustán az ágy tetején, és
sajnálta magát,
ó, ó, szegény szegény dada dada

tegnap itt voltak dadanyáék
előttük kellett játszani, hogy
dada jól van, és hogy minden oké, csak
kis megfázás, és mosolyogni,
és védeni a mundér becsületét, merthogy
a zanya beleolvasott a blogba, nem ebbe,
hanem a régibe, ahol dada
csúnya szavakat használt,
a zanya megint érzelmi nyomást gyakorolt a dadaára,
huh, kibírta, hogy nem csattant fel,
dadanya teljesen érzéketlen ilyen kérdésekben,
mindig beletapos dadába, és még csak észre sem veszi,
meg itt volt a bezzeg tesó is,
bezzegbezzegbezzeg,
ő persze mindig mindent jól csinál,
dada mostmár csak a szája szélét húzza el kicsit,
mint akit igazából nem is érdekel,
mert dada fejre is állhat,
akkor sem lesz,
soha sem lesz
elég jó.

16. ketten

nem beszél
ül
hallgat
néz
sajnál
hiába tombolok veszetten
hűvös udvariassággal
lekezel
belémfojt
elken
elmaszatol
vádaskodom
felturbózom magam a csúcsra
majd reszketve hullok le
mindig önmagamba
csak a felszín legyen szép
hiába vagy báva buddha
nem látsz és nem látlak
te menekülnél ott szorongva
ahol én megosztanék
hogy lehet áthidalni?
te titkolod, nekem
tudnom kellene
hogy ne őrüljek bele
te heccből
én hisztiből
megdöglesztettük ezt a testet
ami voltunk valaha

17. érettségi

Dada leült készülni az érettségire,
ahhoz, hogy ismét egyetemista lehessen,
érettségiznie kell,
a mai nap leckéjét Babits adta fel,
Dada belemerült Babits bácsi életébe
és munkásságába,
még tiszta szerencse
- mondta magának -,
hogy van itthon Babits-kötet,
mire jó a gyüjtögető életforma.

Dada gyűjt, mindig gyűjtött,
egy időben könyveket,
bár ez még most is tart, csak
most román irodalmat és
román nyelvű könyveket gyűjt,
nem vált ez kárára a nyelvvizsgán,
ami ötven pontot érhet a felvételin,
Dadának MUSZÁJ bekerülni
az államilag támogatott helyekre,
mert nincs pénzük kifizetni a tandíjat,
ami százhatvanöt ezer forint egy félévre,
ezért tanul és güzül Dada, mint állat,
ha már úgy döntött, hogy
harminc éves fejjel
ismét egyetemista lesz,
és az lesz, mert elhatározta,
akkor azt végre egyszer
normálisan fogja csinálni,
nem mint az összes többi
dolgát eddig, amit úgy összevissza.

18. tankönyv-vers Umberto Eco bácsinak

mindennapi létezésünkhöz kapcsolódó dolgokra
irónia
költészet fogalma
nyelvi megalkotottság
elbeszélői helyzetet létesít
szövegtöredékeket
a ballada műfajával is
szövegköztiség
az alkotók maguk is
műfajok és műnemek
az éjszaka motívuma
hagyomány képi világával
trochaikus sorok
az epikától a lírát
laza jambikus
detektívregény
az álombeli világ
befogadó
képekben megnyilvánuló tapasztalatokat
archetípus
kultikus szerepűek
újraalkotott gyűjteménye
beállt a világ isteni
a táncos kedvű
követendő mintának
magasztos, rendkívüli képességekkel
hosszú és rövid szótagok
fellegvárának
civakodott
a később használatos kör alakú
toposszá
kardalköltészet
ellenpontozó szerkesztéssel
gyötrő hatalom
példaszerűsége
szapphói sor
halánték
ionicus a minore
a karvezető kiemelésével
zmrzlina

én is beszállok a ringbe a versemmel

leng a zászló, tamtadam,
menetelnek, prampapam,
kajabálnak, dömdödöm,
kaszabolnak, zümzüzüm,
március van, hajahó,
mexikóban is az van,
ők mégse törnek-zúznak
mint a mókus, csuhajja,

fenn a fán ül Yossarian
meztelenül nézi az
ünnepelő tömeget
öreg nénik és bácsik,
megnőtt a papsűrűség,
úgy néznek ki, mint batman,
mondja egyik iskolás,

mindenki azt mondja, hogy
szent a nagy magyar nemzet
pedig a szájával még
senki se nem, nem nemzett
mondta egyszer Nagy Költő
Hobó volt az, azt hiszem,
leng a zászló, zümzüzüm,
ünnepelnek, prampapam.

aaa

oh, captain, my captain

sube a nacer conmigo, hermano
kapaszkodjunk, testvérem, fel, megszületni
dame la mano desde la profunda
szétszóró fájdalmad mély bugyrai
zona de tu dolor diseminado
aljából add a kezed
no volverás del fondo de las rocas
hegyek alapjához nem térsz már vissza
no volverás del tiempo subterraneo
földalatti időhöz nem térsz már vissza
no volverá tu voz endurecida
megfáradt hangod nem tér már vissza
no volverán tus ojos taladrados
megtört szemeid nem térnek vissza
yo vengo hablar por vuestra boca muerta
a föld mélységein áthaladva
a través de la tierra junto a todos
együtt a többi néma ajakkal mondva
los silenciosos labios
halott ajkatokról mondom a szót
y desde el fondo habladme
ezen a hosszú éjszakán
toda esta larga noche
mintha kötözve lennék mellettetek
como si yo estuviera con vosotros anclado
mélységből kiáltsatok hozzám s én veletek
contadme todo, cadena a cadena,
meséljetek, mindent, szemről szemre,
eslabós a eslabón y paso a paso
lácról láncra, menetről menetre
apegad los cuchillos que guardastéis
késeitekkel szorongassatok
ponedlos en mi pecho, en mi mano
mint porsárga sugarak
como un río de rayos amarillos
mint sírásó fenevadak
como un río de tigres enterrados
önkezemmel mellembe szúrjatok
dejadme llorar oras, días, anos
napok, órák, évek, vak korok
edades ciegas, siglos estelares
csillagévszázadok mentén zokogni hagyjatok
dadme el silencio, el agua, la esperanza
csendet, vizet, reményt adjatok
dadme la lucha, el hierro, los volcanes
harcot, vasat, vulkánt adjatok
apegadme los cuerpos como imanes
mágnesként magatokhoz vonzzatok
acudid a mis venas y a mi boca
ereimhez, ajkamhoz folyamodva
hablad por mis palabras y mi sangre.
szavammal, véremmel szóljatok.

Pablo Neruda: Alturas de Machu Picchu a machu picchu magasságai

aaa

De hol van Kis?

Ó, Nyuszi barátai,
rokonai és ismerősei,
ne keressétek Kist,
itt van a hasamban,
fiú vagy lány,
ha alszom, alszik,
muszáj neki,
májustól
ha nem alszik, nem alszom,
nincs választásom,
ő Kis,
most a petefészkemet nyomja,
és Micimackóval álmodik.

aaa