költözés-saga 7.

Tegnap megnéztünk egy lakást a Jordán Nagykövetség mellett, egy, a valószínűtlenségig lepukkant blokkban. A lakásban vannak beépített szekrények, de némelyiknek hiányzik az ajtaja, a parkett fel van púposodva, és nincs bebútorozva, és ezért kérnek hetvenezer forintot. Plussz rezsi. Szóval szó sem lehet róla.

Viszont tegnap estére úgy tűnt, megtaláltuk álmaink lakását, ma megyünk megnézni. És ehhez kapcsolódik az eddigi legmorbidabb sztori. Felhívtuk az ügynököt, és megbeszéltük vele, hogy szombaton megnézzük a lakást. Egy fél órával ezután felfedeztük, hogy ugyanaz a hirdetés más névvel is szerepel az oldalon, ahol keresünk, és azt is felhívtuk, hogy tisztázzuk, hogy ki az igazi ügynök.

Kiderült, hogy második a tulajdonos megbízottja, aki most a lakásban lakik, az első pedig érdeklődőként mutatkozott be, és képeket kért személyes használatra, hogy el tudja dönteni, hogy ki akarja-e venni a lakást. Ezeket a képeket már úgy tette fel a megbízott engedélye nélkül, mintha lenne megbízási szerződése, és ő lenne az az ügynök, aki hirdeti a lakást.

Miután tisztáztuk az igazi hirdetővel, hogy mi kik is vagyunk, és hogy keveredtünk ebbe a történetbe, kiderült, hogy ma, ha az előző látogató nem veszi ki a lakást, mi megnézhetjük. Ha még szabad, ki fogjuk venni. Most tűkön ülünk.