Anakreón: Gyűlölöm, Engem a szerelem, Töredék a halálról

Élete és költészete

(Teósz?, i. e. 572? – ?, i. e. 487?) ókori görög költő.

Az életéről szóló antik híradások szórványosak, nem megbízhatóak. A perzsa hódítás elől valószínűleg honfitársaival együtt vándorolt ki Abderába, ahol a szomszédos thrakiai törzsekkel csapott össze időnként a görög gyarmatváros lakossága. Élete delét Szamoszon töltötte, mint Polükratész türannosz bizalmasa és egyik udvari költője. Miután Polükratészt a perzsák tőrbe csalták, a híres irodalompártoló athéni türannosz, Hipparkhosz hajót küldött az akkor már híres poétáért. Bár Athénban nem csak a hatalmon lévő Peiszisztraidákkal, hanem más körökkel is kapcsolatban állt (pl. Periklész apjával, Xanthipposszal), mégis miután Hipparkhoszt i. e. 514-ben megölték, távozott Attikából. Későbbi költeményeiben a larisszai Aleuada uralkodócsalád tagjait ünnepli, ebből következtetnek thesszáliai tartózkodására. Hosszú, 85 éves életének alkonya homályba vész. Egy antik epigramma említi ugyan, hogy sírja Teószban található, azonban nem tudhatjuk, hogy ez nem egy jelképes sír volt-e. Egy elbeszélés szerint halálát szőlőevés közben egy torkán akadt mag okozta, de ez lehet szimbolikus értelmű is: a szőlő istenének, Dionüszosznak legkiválóbb költője halt meg így.

Költeményeiből néhány rövid epigramma és rövid dal kivételével csupán töredékek maradtak ránk. Költészetében Alkaiosz és Szapphó nyomdokain haladt, noha szóhasználata az övékénél jóval nyersebb volt, szókimondó stílusa Arkhilokhoszra és Hippónaxra emlékeztet. A római költői hagyományban Tibullus, Catullus és Horatius tartották őt mesterüknek. Legtöbb hiteles verse az Anakreonteia című gyűjteményben maradt fenn.

GYŰLÖLÖM

Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett, bort iszogatván,
háborút emleget és lélekölő viadalt.
S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák
szép adományairól zengve szeretni tanít.

Radnóti Miklós fordítása

- a költő számára hitelét vesztette a hősi epika korának értékrendje
- a hősi halál helyett a könnyed életet tartja értékelhetőnek
- költészetének témái az öröm, szerelem, mámor, játék
- a közösséghez szólás helyett a személyes érzéseket, lélekállapotot, hangulatot helyezi előtérbe
- két disztichonból áll ez az epigramma

ENGEM A SZERELEM…

Engem a Szerelem piros
lapdával sziven ért, és egy
szépcipőjü, aranyhajú
lánnyal játszani hivott.

Lesbosban született a lány.
Csak csufolta fehér fejem
s elfutott gonoszul, gonosz
társnőjére kacsintva.

Babits Mihály fordítása

- dal, jambikus lejtésű

- a lírai én tapasztalatát rögzíti a fiatalságról és az öregségről

- az epikus mozzanatok a lélekállapot lírai kifejezésének rendelődnek alá

TÖREDÉK A HALÁLRÓL

A halánték deres immár, a haj őszül koponyámon,
fiatalságom elillant, feketéllnek fogaim már,
oda van múltam, az édes, rövid és csúf, ami jön még.
Remegek már a haláltól, hisz a Hádészban a szöglet,
ami vár rám, hideg és szűk, a lejárat is ijesztő,
s aki egyszer lemegy, az már soha fel nem jön a fényre…

Radnóti Miklós fordítása

- Anakreón talán legismertebb alkotása az öregségről és az azzal való szemenézésről szól

- két versmondatból áll

- az első egység a beszélő jelenlegi állapotát tükrözi, szembeállítja az értéktelített, de tovatűnt múlttal

- a lírai én térgyilagosan leírja az öregedést, ezzel is érzékelteti az öregkor sivárságát

- a határozószók és az igekötők nyomatékosítják a múlt és jelen közötti különbséget, az állítmányok hangsúlyossá teszik a megjelenő öregedés jeleit

- halálközeli hangulat (fej, mint koponya)

- a komor jövő képét rlszletezi a második versmondat

- részletezi Hádész birodalmát, másrészt érzelmileg reflektál rá (remegek), és ezzel megfogalmazza halálfélelmét

- a költemény versmértéke ionicus a minore (vv–), a ritmus játékossága ellentétet képez a téma komolyságával, ez iróniaként is felfogható

forrás: Pethőné Nagy Csilla: Irodalom 9.; Korona, Bp. 2007