költözés-saga 9.

Megvan a lakás. A tulajdonos belement, vihetjük a macskát is, be is jelentkezhetünk, van kád, napos, nagy (55 m2), tisztességes konyha ebédlővel. Holnap megyünk lefoglalózni. Viszont a szobában nincs bútor, így a meglevő bútoraink mellé kell vennünk még néhány dolgot. Ebben a félévben sem lesz új laptopom. De hát nem lehet mindent. Úgyhogy valamikor költözünk, megint két utcányira, a Szilágyi Erzsébet fasorba, 5 percre a Moszkva tértől.

A lakbér ugyanannyi, mint amennyit most fizetünk, de 15 m2-rel nagyobb. És van benne egy óriási gardrób. Végre lesz helye a kencéimnek.

mer ez olyan

feszt gyün-men, ezerhuszonnégy pixelles nyű van a seggibe, nem tud egy hejbe ülni, na.

Mer ez olyan, ez a fehérníp, hogy feszt kinyitogassa meg bécsukogassa a fészbúkot meg az anyámkínnyát, s oszt nézi, hogy történt-e már valami, s hogy szóltak-e hezzája vagy se, mer ez olyan, a szemin is meglátszik nekije, hogy nem olyan jófajta becsületes menyecske, amelyik dógozik s csendbe van, ha nem kérdezik, hanem abból a rosszabbik fajtából, amelyik feszt csak teszi s veszi magát, s ide suhint a szemével meg oda, mert egyfeszt csak kacsingat, mintha a gőrcs rángatná nekije, hogy az a fűzfán fütyülő hétkarú hétfejű rézangyal szeresse meg erőssen, mint ahogy engem a múltkor, amikor a fejemre esett volt a vadkőrte fájáról ehejt a kert bütüje mellett, amikor arra mentem volt, hogy lerázzam onnét, mert nem jóhejt van ottan, na.

Mer ez olyan, hogy még azzal a csúf jegyzővel es megszeretteti magát, s addig mórikál, s billegeti magát azon a két pipaszáron, amíg a birkáknak es mind kiegyenesedik a szőre. Há csak azér mondom.

ma a

bakonynánai olvasókat köszöntjük.

 

 

költözés-saga 7.

Tegnap megnéztünk egy lakást a Jordán Nagykövetség mellett, egy, a valószínűtlenségig lepukkant blokkban. A lakásban vannak beépített szekrények, de némelyiknek hiányzik az ajtaja, a parkett fel van púposodva, és nincs bebútorozva, és ezért kérnek hetvenezer forintot. Plussz rezsi. Szóval szó sem lehet róla.

Viszont tegnap estére úgy tűnt, megtaláltuk álmaink lakását, ma megyünk megnézni. És ehhez kapcsolódik az eddigi legmorbidabb sztori. Felhívtuk az ügynököt, és megbeszéltük vele, hogy szombaton megnézzük a lakást. Egy fél órával ezután felfedeztük, hogy ugyanaz a hirdetés más névvel is szerepel az oldalon, ahol keresünk, és azt is felhívtuk, hogy tisztázzuk, hogy ki az igazi ügynök.

Kiderült, hogy második a tulajdonos megbízottja, aki most a lakásban lakik, az első pedig érdeklődőként mutatkozott be, és képeket kért személyes használatra, hogy el tudja dönteni, hogy ki akarja-e venni a lakást. Ezeket a képeket már úgy tette fel a megbízott engedélye nélkül, mintha lenne megbízási szerződése, és ő lenne az az ügynök, aki hirdeti a lakást.

Miután tisztáztuk az igazi hirdetővel, hogy mi kik is vagyunk, és hogy keveredtünk ebbe a történetbe, kiderült, hogy ma, ha az előző látogató nem veszi ki a lakást, mi megnézhetjük. Ha még szabad, ki fogjuk venni. Most tűkön ülünk.

és képzeljétek!

Tudtam, hogy a tárcámat az igazolványaimmal, meg a jegyzetfüzetemet a vonatban hagytam. Ma bementem a talált tárgyakra, és megvolt, megvolt, megvolt. Majdnem sírtam örömömben. Így csak a két bankkártyát kell újra megcsináltatni.

tegnap különben

megnéztük Clooney legújabb filmjét, a The Ides of March-ot, amit a Hatalom hálójában-ként fordítottak magyarra, rémes. Ugyanaz a Ryan Gosling játszik benne, mint a Drive-ban, és ugyanolyan szenvetlen pókerarcot alakít. Úgy látszik, neki ez a menő. Clooney egy kissé butuska, nem túl szimpatikus, és egy fatális hibát elkövető politikust játszik, és szerencsée nem akarja lejátszani a mozivászonról a két igazi főszereplőt, akik közül szerintem Philip Seymour Hoffmann jobban játszik, mint Ryan Gosling, neki viszont jobb a szerepe.

A történet különben átlagos, a cselekmény szövése kb. kiszámítható, politikai krimiből láttunk ennél jobbat is, de egyszer meg lehet nézni. De könyörgöm, ne nézzétek szinkronnal, Clooney hangja zseniális.

ritkán szoktam

a Diványt olvasni, kommentelni meg soha, mert mindig elfelejtem a jelszómat, és mert az index kommentelési kultúrája olyan, amilyen. Ez a cikk viszont már kora reggel kiverte nálam a biztosítékot, nem mintha nem lennék elég ideges amúgy is.

Kedves férfiak: a menstruáció gusztustalan, véres, váladékos, büdös, fájdalmas. Nekem a hónap négy hetéből kettőt tönkretesz. Aki az ilyesmitől undorodik, az ne olvassa tovább.

A megjegyzéseim:

1. Hiába mondja azt bármilyen férfi, hogy van fogalma arról, hogy milyen lehet a menstruációs görcs, és az egész ciklus a hormonális váloztásokkal, hisztériarohamokkal, azzal az érzéssel, hogy az embert letaglózza a teste: ne higyjünk neki, mert fogalma sincs, és addig örüljön, amíg nincs. Könnyű úgy tanácsokat osztogatni, hogy az illetőnek fogalma sincs arról, hogy ez az egész vérzéses cucc mivel jár. Méghogy üljek a kádba és tornásszak. Örülök, ha élek a lónak való fájdalomcsillapítókkal. Azt mondták, hogy a szülés elmulasztja. Hát, egy frászt. Nekem sokkal rosszabb lett. Sokkal. Két hétig szinte folyamatosan fáj a fejem, a hasam megnő, mint egy dinnye, fájnak a melleim, görcsöl a hátam és a hasam, hányok, és a varrás helye hasogat. Ez mind egyszerre. És a fájdalomcsillapító is alig-alig segít valamit.

2. Utálom, amikor Dr. House módjára rögtön a lehető legritkább betegséggel riogatnak. 14 éves korom óta használok tampont, és még élek! A betét elcsúszik, beragad, összeken, kényelmetlen, büdös.

költözés-saga 6.

Tegnap megnéztünk egy lakást a Pasaréti úthoz közel. Na, itt kert is van, új ablakok is vannak, fel is van újítva, kád is van, viszont a bútorok csúnyák, földszintes, tehát kissé sötét, és a fűtés és a vízmelegítés árammal működik, és nem tudták megmondani, hogy mennyibe fog kerülni egy villanyszámla. És a tulajdonosnak el kell gondolkodnia azon, hogy beengedje-e a lakásba a macskát, valamint megengedje-e, hogy bejelentkezzünk.

Ez az egyik dolog különben, amit nem értek. A lakásban nem volt semmi különleges bútor, hanem csak valami ócska kínai ülőgarnitúra. A tulajdonos azt mondta, hogy az ajtókat félti, hogy  nehogy összekarmolja a macska. Hát látott ez már élő macskát életében? Melyik macska karmol össze egy vas-ajtól, meg olajjal festett és üvegezett ajtót, amikor kimehet a kertbe?

Hol tartson az ember macskát, ha nem kertes környéken?

na, a baj

nem jár egyedül. Nem csak a noteszemet vesztettem el, hanem az összes személyes iratomat, 2 bankkártyámat, diákigazolványomat, bérletemet, könyvtári belépőmet, tb-kártyámat. Ez egyszerűen nem lehet igaz.

csakhogy jó legyen

a mai nap: elhagytam a jegyzetfüzetem. Gedeont kiszállítottam a tatatáékhoz, és visszafele a vonatban hagytam. Ha valaki olvassa, és megtalálja: semmisnek nyilvánítom.

költözés-saga 5.

Vannak igényeim.

Elmondom, milyen lakást szeretnék.

1. Kád.

2. Mosógép, hűtő.

3. Napos, világos, keleti vagy déli fekvésű.

4. Részben berendezett, de legyen benne gardrób.

5. Legyen kert, vagy belső udvar.

6. Új vagy felújított ablakok.

7. A macska és a gyerek ne legyen akadály.

8 . Lehessen ideiglenesen bejelentkezni.

álmomban valami mocsári

túrára indultunk illegálisan, Egyiptomban, talán, aztán hirtelen egy nagy hangárban találtam magam, ahol pakoltunk, majd nyulakat mentettünk egy égő ketrecből.

Este a jól elvégzett munka után tusolni akartam, de ahogy bementem a nagy közös hálóba, ami menedékház-szerű volt, kiderült, hogy buli van, és hogy engem ünnepelnek, és ott vannak apám barátai és tanítványai, Erőss Zsolt meg a többi hegyi medve, és mind nekem örül, és felköszöntenek, és beindul a zene, és az egyik, akibe kislánykoromban szerelmes voltam, aki emlékeim szerint úgy néz ki, mint Old Shutterhand, Chuck Norris és Kenny Rogers keveréke, felkér táncolni.

És a tánc közben, a legjobb pillanatban megszólal az a kurva ébresztőóra.

költözés saga 4.

A mostani lakás ellen sok érv van, pedig szerettünk itt lakni. Egyrészt nagyon húznak az ablakok, nyáron meleg, a fürdőszobát ötször feltúrták, amióta itt vagyunk, és csak gányolva van, szomszédnénik, folyton elromló redőnyök, penész.

Ma egy újabb ellenérvvel szaporodott a lista. Beáztunk.

házicsokit főztem

tegnap, mert vendégségbe megyünk, mégsem lehet üres kézzel menni.

Hozzávalók:

250 g cukor

400 g tejpor

három evőkanál kakaó

250 g vaj

fűszerek: 1 chili-paprika, gyömbér, szerecsendió, kesudió, fahéj, szegfűbors

A fűszereket a chili kivételével meg kell darálni, vagy mozsárban összetörni apróra. (Már ha rajtam kívül használ még valaki mozsarat.)

A cukrot a fűszerekkel és egy kis vízzel fel kell főzni, hogy cukorszirup legyen belőle, aztán bele a vajat, amíg el nem olvad, és az egész fel nem fő. A chilit ekkor ki kell venni belőle.

Ezután bele a tejpor és a kakaó, és el kell kavarni csomómentesre (turmixgéppel), majd várni, amíg felfő.

Kitenni tálba vagy formákba, és várni, amíg megkeményedik.

attól, aki azt kereste ma

hogy “retekszippantó“, kérdezem, hogy mi az?

költözés-saga 3.

Ma még megnéztünk két iszonyatosan ronda lakást. Az elsőnél az ügynök negyed órát késett, és olyan flegmán kért elnézést, hogy így aligha számít. Megnéztük a lakást, igaz, hogy nagy, de szinte teljesen üres, nincs benne mosógép, se hűtő, sokat kellene rá költeni, így ez esett.

Emellett megnéztünk még Óbudán egy földszinti lakást, hát, én sok gamat lakásban jártam, én sem vagyok a háaziasszonyok gyöngyije gyöngye, de ez rémes volt, szemetes udvar, kosz, szarul megcsinált és olcsón berendezett lakás. Felér ez az egész egy szociológiai tanulmányúttal.

Eddig a Vár volt a legjobb.

Ahogy hazaértem, felhív az egyik ügynök, hogy jó lenne-e pénteken fél ötkor. Mondom, hogy tökéletes, hétvégén nem érünk rá. Erre a megbeszélés után visszaírt, hogy akkor jó-e a szombat 12 óra. Vagány, mikor figyelnek arra, amit mondok.

költözés-saga 2.

Eddig megnéztünk egy lakást a Városmajorban, de nagyon ócska volt, egyet a Várban, ami nagyon szuper, csak kicsit drága, beszéltem kismillió ingatlanközvetítővel, és az egyik lebaszott, hogy mit képzelek én, hogy be akarok jelentkezni a lakásba, ilyent a tulajdonosok nem szoktak megengedni, nem akartam megmondani neki, hogy eszem a szívét a sok adócsalónak. Nekünk viszont muszáj bejelentkezni, Gedeon miatt.

megjelent a kötet

amelyben én is szerepelek, itt olvashatjátok:

 

The Chair. Visual Encounters with Power / Székek: Vizuális találkozások a hatalommal

 

Köszönet Kövi Sárának és mindenkinek, aki ebben részt vett, hogy ilyen szép könyvünk lett.

meghallgattam

ma reggel, hogy a magyar Pittnek mi mondanivalója volt. A legfélelmetesebb számomra az, hogy a magyar Pitt vizsgázott filozófiából, és ötöst kapott. Ez azért kicsit elgondolkodtató, hogy érdemes-e Magyarországon filozófiát tanulni akkor, amikor egy olyan ember is ötöst kaphat filozófiából, aki nem tudja helyesen leírni az “államfő” szót.

Arról nem is beszélve, hogy mit keresett a Testnevelési Főiskolán a filozófia.

csak nézte a feje fölött

elrohanó négyszögletes acélszürke fellegeket, és hallotta, ahogy a szél teljes erejéből rázza az épület eresztékeit, mintha be akarna jönni. Előbb az ablak tört darabokra, majd a tető száguldott el valahova a messzeségbe. A tenger, amely reggel még itt hullámzott barátságosan a talpa alatt, hullámokba dermedve fagyott meg. If barátságos várroma helyén egy csupa üveg-csupa acél palota ékeskedett.A keze, amellyel a korlátba kapaszkodott, ráfagyott az acélcsőre.

A hideg a lábában is elkezdődött, és az érzéketlenség lassan kúszott felfele. Tudta, hogy nincs tovább, az ember élete hetven, avagy nyolcvan esztendő, és legnagyobb részük nyomorúság, de ez, a Sötét Úrral való végső találkozás a hideg pokolban a legrémisztőbb mind közül.

Ekkor patadobogást és kerékcsikorgást hallott, ahogy a sietségtől az acél végigkarcolta a jeget a ház falán. Egy tűzbe burkolózott szekér állt előtte, a négy lóval, amelyek kockás szőre az arany és a vörösréz különböző árnyalataiban ragyogott. Az Erő beszippantotta a szekér belsejébe, és elrobogott vele.

mert nem utálnak minket eléggé

mind a két oldalon, ezért az erdélyi magyar jobboldal elhatározta, hogy segít ezen egy kicsit, és ismét tesz az ügy érdekében. Olvasom a fészbúkon, hogy résztvevőket szerveznek (három autóbusznyit), hogy jöhessenek tüntetni a kormánypárti szimpátiatüntetésre. Ötven lejért lehet jönni Budapestre tüntetni, hogy nekik szimpatikus a kormány politikája.

Erdélyi magyarként ez az egyik legkínosabb dolog: hogy állandóan magyarázkodni kell mind a magyarországiak, mind a románok felé, hogy nem, nem mindenki vérnacionalista, vannak köztünk is, akik a boltban veszik a tejet, és nem a tehénből fejik buzgó népdalozás közepette, miközben csattog a csizmaszáruk, és nem mindenki politikai idióta, és még vannak olyanok, akiknek nem kell külön papír arról, hogy magyarok, mert maguktól is tudják, és akik nem utálják a románokat, a cigányokat, a zsidókat és a pirézeket, akik nem járnak nyáron is talpig lájbiban és tarsolylemezben, és nincsen kackiás bajszuk, és nem hatódnak meg, amikor felcsendül az “ott ahol zúg az a négy folyó”, akik nem akarják Trianont visszacsinálni, nem dédelgetnek nagybirodalmi álmokat, akiknek kínos, hogy Schmitt Pál révén a Fidesz a rejtőjenő kategóriába minősítette le Magyarországot.

Mondjatok egy olyan helyet, ahol van multikulti, de nincenek nemzetiségi ellentétek, hogy költözzünk oda, mert ezt már nagyon unom.

álmomban

egy fürdőkádban két nagyon fekete, nagyon gonosz, fél méteres piranhával harcoltam kétségbeesetten, hogy ne tépjenek szét, de ők nyertek.

újévi elhatározásaim

1. A könyvek – -sokkal többet olvasok, vásárolok, és írok róluk.

2. A kilók – megpróbálok tíz kilótól megszabadulni.

3. egyebekkel – azt hiszem – meg vagyok elégedve.

Lawrence Block: Bérgyilkos a célkeresztben

Lawrence Block az utóbbi néhány év igazán nagy élménye, valószínűleg már többször áradoztam róla, hogy mennyire szeretem a stílusát, a regényeit, a karaktereit, és nem tudom megunni, és már többször újraolvastam, és ismét nagyon tetszett.

Most épp ezt olvasom újra, ezt is olvastam valamikor másfél-két éve, de egyszerűen zseniális.

A Keller-sorozat egy bérgyilkosról szól, aki a megbízójával már-már abszurdnak mondható párbeszédeket folytat. Azt hiszem, a történetszövésen kívül Blocknak ez az igazán nagy erőssége: a szinte valószínűtlenbe hajló párbeszédek.

A könyv könyvtári, és valaki ceruzálval mindenfélét beleírt a könyvbe. Már nem először találkozom a kézírásával, és roppant idegesítőek a kommentárjai. Arról nem is beszélve, hogy unta a regényt, csak akkor miért nem tette le minden kommentár nélkül?

szerintem nem szégyen

bevallani, hogy vannak olyan esetek, amikkel nem tudok mit kezdeni. Ilyen, amikor Gedeon in public hisztizik. Amikor itthon vagyunk, semmi probléma, hagyom, hogy múljon el neki, de ezt nyilvánosan nem mindig lehet érvényesíteni. Arról nem is beszélve, hogy nem is tudom, mi a jobb, ha sajnálkoznak rajtam, vagy ha megvetően néznek, hogy nem tudok mit kezdeni a gyerek hisztijével.

Mivel vizsgaidőszakban eléggé sokat vagyunk együtt, és ebből adódóan nem nagyon élek közösségi életet, ma elmentünk templomba, de teljesen felesleges volt. Amilyen jól viselte magát Gedeon eddig minden istentiszteleten, olyan rémesen viselkedett most. Se figyelni nem tudtam, se úrvacsorát venni, és igazából rettenetesen csalódott voltam, ráadásul utána még jó húsz percet üvöltött.

Igazából az egész történetből az zavar a leginkább, hogy úgy tűnik, hogy általános itt az a felfogás, hogy a gyerek zavaró tényező: száműzzük a gyerek-istentiszteletre, és minden egyéb helyre, csak hogy azoknak, akiknek nincs gyereke, ne kelljen szembesülni azzal a ténnyel, hogy a gyerekek olyanok, amilyenek.

A múltkor a koptoknál olyan jó volt látni, hogy milyen magától értetődő az, hogy a gyerekek ott vannak a misén. (Velük meg az a bajom, hogy utálják a muszlimokat, szóval semmi se tökéletes.)

ma délelőtt

porszívóztam, meg vásárolni voltunk, és könyvtárban (három Thomasos köny), délután meg aludtam. Nagyon nyomasztó ez a hideg, mikor hazajöttünk, annyira fáztam, hogy felöltözve (harisnay, nadrág, hosszú újjú póló, pulóver) bújtam be a  legmelegebb, katonai hálózsákomba. És még ez sem volt elég, valamikor azalvás közepén éreztem azt, hogy kezdek kiengedni.

Mikor lesz már 25 fok?

Amin Maalouf: Taniosz sziklája

Kicsit bizalmatlan vagyok az arab származású regényírókkal, amióta a sokat magasztalt Taha Husszein olyan kevésbé tetszett. Arról nem is beszélve, hogy ez a könyv csak románul van meg, és nem ugyanaz az olvasási élmény, mint magyarul.

De a könyv minden kezdeti bizalmatlanságom ellenére kiváló választásnak bizonyult. Nyilván franciából könnyű románra fordítani, nincs akkora stílustörés, mintha magyarra fordítanák (bár szerintem csak elég jól kell tudni mind a két nyelven, amit pl. még a harmincas években kiválóan meg tudtak oldani). Az is fontos lenne, hogy olyanok fordítsanak, akik maguk is írnak, mert ez lehet valamiféle garancia a minőségre.

A Taniosz sziklája Libanonban játszódik, a XIX. század elején, egy Kfaryabda nevű kis faluban. A társaság, akikről szó van, keresztény, van benne egy sejk, a kövér felesége, sok paraszt, szerelmi szál, a viszonyok finom szövete. Egyelőre letehetetlen.

költözés-saga

Kolozsváron a Monostorról a Hajnal negyedbe, aztán Pestre, majd Budaörsre, majd Érdre, majd Budakeszire bentlakásba, onnan haza Kolozsvárra a Bulgária-telepre, onnan a Bocskai-térre, onnan Feldobolyba, onnan Végvárra, onnan Budára, a Határőr útra, onnan a Szamóca utcába. Ez lesz a tizenkettedik költözésem.

Holnap és a hét elején megnézünk két lakást, az egyiket a Városmajorban, a másikat a Várban. Polgárok leszünk, azám, a társadalom hasznos tagjai.

nem könnyű

összeállítani a következő féléves órarendem. A tanárok jelentős része hétfőn délelőtt, szerdán délelőtt és csütörtök délután akar tanítani, ami lehetetlenné teszi azt, hogy felvegyem mindazokat az órákat, amelyekre szükségem van, mert minden ütközik mindennel.

ma nem vettem

tornadresszt a balettórára, ami tkp. egy régi úszódressz, de ez mellékszál. Így viszont rémesen látszottak az úszógumik a derekamon. Jótündér, nem lehetne, hogy holnap már ne legyenek ott? Az egyensúly-érzékem még mindig erős kívánnivalókat hagy maga után, a hajlékonyságom se a régi, a tartásban elkövetett hibák viszont még mindig a régiek: elejtem a karom, nem húzom be a seggem fenekem, belső talpélen állok,aminek következtében az egész állás elkúródik a francba, és kezdhetem elölről a koncentrálást. És eközben mosolyogni kell, hogy úgy tűnjön, hogy csupa kecs és báj vagyunk. Már amennyire egy zsiráf (hosszú lábak, nagy has, hosszú nyak) kecses lehet.